Indigó II.

A karkötő megkapta a hozzáillő nyakláncot és fülbevalót is. Egy gyűrű még várakozik, csak hogy ne legyen olyan hamar vége.

Indigó

Nálam a tavaszi nagytakarítás most csak a gyöngyös fiókokat érinti, az ablakaim tisztaságát ne is firtassuk. Az előző két projektem is rég félbehagyott munka befejezése, ez a mostani shibori karkötő pedig igazi matuzsálem. Több mint egy éve hányódik egy rekeszben félkészen, és most végre eljutottam odáig, hogy be is fejezzem.

Valószínűleg a nehezen meghatározható színeinek "köszönheti" a hosszú hanyagolást, mert a selyemszalagba ugyan első látásra beleszerettem, de a megfelelő kiegészítő gyöngyök megtalálása hosszadalmas folyamatnak bizonyult.

Queen of hearts

Már magam sem tudom megmondani, pontosan mióta kísért ez a szett. Mióta gyöngyökkel foglalkozom, nem volt még egyetlen ékszer sem, ami ennyi fejtörést okozott volna. Számtalan bontás, újragondolás, újrafűzés eredménye az a variáció, ami végül a fényképezőgépem lencséje előtt kötött ki.

Shibori rózsával

Jó ideje már, hogy én és a shibori selyem szerelembe estünk. Csakhogy részemről olyan nagy a rajongás, hogy szinte félve nyúlok hozzá még mindig, annyira elbűvöl, hogy folyamatosan attól félek, a nem megfelelően választott díszítéssel elrontom.

A távolról csodálós állapot persze nem akadályoz abban, hogy egész impozáns készleteket halmozzak fel festett szalagokból. Ez a szivárványos kavalkádból az egyszerűségével kitűnő szürke-bézs selyem az egyik kedvencem, hetekig nézegettem, szeretgettem  és fejben, papíron terveztem a leginkább hozzá illő dizájnt.

Hogy őszinte legyek, magam sem értettem, a rajzfüzetembe hogyan került ez a provance-i hatású rózsa a sok négyzet, rombusz és háló közé, amit eredetileg elképzeltem, de egyszer csak ott volt, és valami kubista ihletésű modern ékszer helyett elkészült egy kissé ellentmondásos karkötő, amiben a romantikus formát a nagyon is modern, ipari hatású színvilág ellenpontozza. Avagy a költő ezzel azt akarta mondani, hogy maga sem tudja mit akart... De sebaj, jó sokat vettem ebből a shiboriból, még akár egy  egyértelmű darab is kikerülhet a kezem alól.

(Update: Édesanyám meglátta a karkötőt és egyből megfejtette a minta rejtélyét. Emlékei szerint gyerekkoromban minden létező kézimunka-újságot meg kellett venni, amiben ehhez hasonló rózsák voltak. És tényleg. Annak a megfejtése viszont már komoly agyturkászi feladat lehet, hogy ha lakberendezni támad kedvem, miért kerülöm messzire ezt a stílust. Az élet nagy kérdései, amire néha a skizofrénia válaszol...)

Shibori Twighlight II.

Folytatom a shibori selyem megszelídítésére tett erőfeszítéseimet, most egy pár fülbevaló formájában, amit az első shibori munkámhoz készítettem. És persze mint mindig, itt is egyik kihívás követi a másikat. Most épp az egyformaság problémája. Az erre adott tökéletes válaszom még várat magára, de egy ilyen spontán, kesze-kusza dizájnnál ennyi eltérés talán még elmegy.

Shibori Twighlight

Nincs menekvés, engem is elkapott a shibori-láz. Nem egyszerű a shibori selyem kezelése, de a végeredmény kárpótolt a csúszó-mászó, szálazódó anyag rakoncátlankodásaiért. Nem adom fel, lesznek még követői az első medálnak.