Indigó II.

A karkötő megkapta a hozzáillő nyakláncot és fülbevalót is. Egy gyűrű még várakozik, csak hogy ne legyen olyan hamar vége.

A Nagy Gyöngyfűzési Duguláselhárítás

Van ilyen. Mármint szünet, mikor nem jön az ihlet. A legrosszabb verzió az, mikor az igény meglenne, de mégsem jön össze. Csak ülök a gyöngyökkel megrakott tálca előtt és semmi. Csak a terméketlen ülés. Ilyenkor ki lehet próbálni mindenféle technikákat a meditációstól a ráolvasásig, hátha valami beválik. Az egyik ilyen elkeseredett próbálkozásom az volt, hogy csatlakoztam egy csoporthoz a facebookon, ahol havonta egy feladatot meg kell oldani. Jelentkezel, megfűzöd, feltöltöd, mese nincs, feladat van.

Na, ez bevált. Íme az eredmény sok sok ékszer formájában. A mintáért köszönet Mézesmamának!

Spring Floral

Kezdetben volt a gyöngy. Ahogy mindenki ismeri: gömbölyded színes golyó, a közepén lyukkal. A szín és méret változó, de a forma állandó. A kihívás abban van, hogy ezeket a kis lyukas golyókat hogyan illesztjük egymás mellé, hogyan hozunk létre belőle egyre bonyolultabb és bonyolultabb formákat.

Nem igazán tudom, hogy mikor kezdett világméretű járványként terjedni a gyöngyfűzés, mint hobbi. Én valamikor a 2000-es évek közepén kezdtem ismerkedni a dologgal. Az első, amin a kezdeti felfedező-utam során meglepődtem, az volt, hogy mekkora különbségek vannak gyöngy és gyöngy között, milyen meglepően széles a skála. Aztán ahogy engem is beszippantott ez a világ, arra is rájöttem, hogy a sokféle kultúrában jelen lévő cicomázási hagyományból valamikor lett egy globális "iparág" annak minden általános sajátosságával. Ráadásul állandóan megújuló, fejlődő, pezsgő élet van ezen a piacon. Akárcsak régen a kisközösségekben, itt is ellesik egymástól a fortélyokat a közösség tagjai, csakhogy a falu helyett az egész világ rendelkezésünkre áll, ha akarjuk... Vannak trendek, divatok, a nagy közösségi találkozóhelyeket figyelve látható, ahogy egy-egy újdonság megjelenik és divathullámként terjed. Még a magunk "divatlapjai" is megvannak, akik a trendeket igyekeznek követni és gyakran diktálni is.

Ahogy az évek során nőtt ennek az elfoglaltságnak a népszerűsége, úgy nőtt a piac is. És néhány éve megjelent egy olyan attitűd, amitől kezdetben kicsit idegenkedtem, és még most sem vagyok biztos abban, hogy igazán szeretem. A gyártók kezdték megelégelni, hogy a változatosságot a színek, méret és a minőség jelenti az alapformákon belül. Hisz ezzel kevésbé tudják növelni az eladásaikat, így egyszer csak betört a gyöngypiacra az innováció. Elképesztő sebességgel jelennek meg új és újabb formák: piramis, gúla, szirom, karika, tile, pellet, superduo, pinch... Lassan már külön szótárunk lesz csak a rendeléshez.

Semmi bajom a változatossággal, sőt, minden piacnak jót tesz a verseny. Az ambivalens érzéseimet az okozza, hogy sosem szerettem, ha manipulálni akarnak, mindig fenntartásokkal fogadom az olyan újításokat, amiről úgy érzem, nem csak kiszolgálja az igényeket, hanem fő célja azok gerjesztése.

Jó, jó, tudom, még mindig csak gyöngyökről beszélek :-) Szóval idegenkedem, de aztán néhány hete egy gyönyörű bordó szín megtörte az ellenállásomat, megvettem életem első superduo gyöngyeit, mert az a szín egyszerűen kellett és kész. Ráadásul az egyik közösségi csoportban épp előkerült egy minta is, és mint a gyerekek, megkívántuk egymástól.

Elkészült tehát egy rakás ékszerem, meglepően kevés - összesen két csomag - kétlyukú gyöngyből. A mintát és az ihletet köszönöm szépen Bogdán Eszternek! Az elkészült ékszerek tetszenek, ráadásul nagyon egyszerű volt a munka. Talán túl egyszerű is, kicsit olyan érzés volt dolgozni ezekkel a gyöngyökkel, mint levesporral főzni. Hm, barátkozni lehet, de nem ezek lesznek a kedvenceim, már látom.

Shibori Twighlight II.

Folytatom a shibori selyem megszelídítésére tett erőfeszítéseimet, most egy pár fülbevaló formájában, amit az első shibori munkámhoz készítettem. És persze mint mindig, itt is egyik kihívás követi a másikat. Most épp az egyformaság problémája. Az erre adott tökéletes válaszom még várat magára, de egy ilyen spontán, kesze-kusza dizájnnál ennyi eltérés talán még elmegy.

Apróságok

Nem tudom, más hogy van ezzel, de nekem nagy hibám, hogy ritkán készítek szetteket. Van benne egy kis lustaság, vagy inkább az állhatatosság hiánya. Szeretem a munkás darabokat, az az igazi kihívás, mikor valóban aprólékos munkával, az aktuális technikai tudásom legjavával alkothatok valamit. De ha elkészül a nagy mű, már nincs kedvem tovább folytatni, hogy legyen karkötő, fülbevaló, gyűrű is. Elfogy a lelkesedésem, vagy épp fellángol egy újabb szerelem, és alig várom, hogy nekifogjak a következő nagy alkotásnak. De bármi legyen is az ok, a vége mindig ugyanaz: maradék gyöngyök tömkelege, az örökkévalóságig arra várva, hogy fülbevalóként végezzék. Már külön dobozom van nekik.

Néha-néha, nagy ritkán viszont eljön a pillanat, amikor képes vagyok átlépni a saját korlátaimat, és megszületnek a kezem alatt ezek a kis apróságok. Bosszantó, hogy némelyikkel majdnem annyi munka van, mint a szettek fő darabjaival.

Két fülbevaló a Tengerszem nyaklánchoz. Azért kettő, mert egyrészt nem tudtam eldönteni, melyik a jobb, másrészt időközben elkészült a nyaklánc ikertestvére is néhány apró módosítással.

És egy fekete-arany karkötő a szintén fekete-arany pirites gyöngyhímzett nyaklánchoz.

 Ehhez ni :-)