Something blue...

Valami új, valami kék, valami lepkés... :-) Esküvői karkötő lepkékkel.


Something new, something blue, something butterfly... Bracelet for a wedding with butterflies.

Indigó II.

A karkötő megkapta a hozzáillő nyakláncot és fülbevalót is. Egy gyűrű még várakozik, csak hogy ne legyen olyan hamar vége.

Jack Sparrow's Bride

Nincs mit szépíteni rajta, nem is akarom rejtegetni. Ez bizony giccses. Délutáni szappanoperák a tévében, sírós szerelmes film, aminek a végén persze a herceg ellovagol a hercegnővel, egy esti hamburger kólával a Mekiben, ponyvaregény egy esős vasárnap délután, a pletykalap címoldala, amit suttyomban olvasol a metrón... Egy gyászos szív három vércseppel... Hát nem csupa egyszerű, bűnös élvezet? :-)

Köszönetnyilvánítás: Ezúton szeretném megköszönni a támogatást annak a cégnek, aki volt szíves meghívni az éves partijára és elnézni, hogy lenyúltam az asztaldíszítés egy darabját, a medál közepén ékeskedő fehér üvegkavicsot. Anélkül, hogy inkognitójukat felfedném, őket tekintem első, nem hivatalos szponzoromnak, és rettentően büszke vagyok, hogy már ilyenem is van! Remélem, a következő partin is ott lehetek, és lesz valami még érdekesebb, hasznosítható dekorációs elem, mert imádom a rendhagyó alkatrészeket!

Queen of hearts

Már magam sem tudom megmondani, pontosan mióta kísért ez a szett. Mióta gyöngyökkel foglalkozom, nem volt még egyetlen ékszer sem, ami ennyi fejtörést okozott volna. Számtalan bontás, újragondolás, újrafűzés eredménye az a variáció, ami végül a fényképezőgépem lencséje előtt kötött ki.

Shibori rózsával

Jó ideje már, hogy én és a shibori selyem szerelembe estünk. Csakhogy részemről olyan nagy a rajongás, hogy szinte félve nyúlok hozzá még mindig, annyira elbűvöl, hogy folyamatosan attól félek, a nem megfelelően választott díszítéssel elrontom.

A távolról csodálós állapot persze nem akadályoz abban, hogy egész impozáns készleteket halmozzak fel festett szalagokból. Ez a szivárványos kavalkádból az egyszerűségével kitűnő szürke-bézs selyem az egyik kedvencem, hetekig nézegettem, szeretgettem  és fejben, papíron terveztem a leginkább hozzá illő dizájnt.

Hogy őszinte legyek, magam sem értettem, a rajzfüzetembe hogyan került ez a provance-i hatású rózsa a sok négyzet, rombusz és háló közé, amit eredetileg elképzeltem, de egyszer csak ott volt, és valami kubista ihletésű modern ékszer helyett elkészült egy kissé ellentmondásos karkötő, amiben a romantikus formát a nagyon is modern, ipari hatású színvilág ellenpontozza. Avagy a költő ezzel azt akarta mondani, hogy maga sem tudja mit akart... De sebaj, jó sokat vettem ebből a shiboriból, még akár egy  egyértelmű darab is kikerülhet a kezem alól.

(Update: Édesanyám meglátta a karkötőt és egyből megfejtette a minta rejtélyét. Emlékei szerint gyerekkoromban minden létező kézimunka-újságot meg kellett venni, amiben ehhez hasonló rózsák voltak. És tényleg. Annak a megfejtése viszont már komoly agyturkászi feladat lehet, hogy ha lakberendezni támad kedvem, miért kerülöm messzire ezt a stílust. Az élet nagy kérdései, amire néha a skizofrénia válaszol...)

5 nap, 5 ékszer. Harmadik nap: gyöngyhorgolás

A kézimunka szeretetét édesanyámtól tanultam. Ha leül pihenni, azonnal valamilyen tűt vesz a kezébe. A kötést és a különféle hímzésfajtákat meg is tanultam tőle, de a horgolótű örök ellenségem maradt. Talán azért, mert gyerekkoromban még túl nagy választék nem volt színes horgolócérnákból, a csipke hagyományos színe pedig a számomra akkor kicsit unalmasnak tűnő fehér és árnyalatai.

Ebből a horgolást teljes egészében nélkülöző állapotomból billentett ki a gyöngyhorgolás felfedezése. Az az egy darab láncszem, aminek az elkészítése valahogy mégis rám ragadt otthon, éppen elég ahhoz, hogy gyöngyhurkákat készítsek a szivárvány minden színében.

Önálló ékszerként nem igazán tetszik, és mivel nem készítek olyan ékszereket, amit magam nem viselnék, ezért inkább kiegészítőkhöz, láncokhoz, karkötőkhöz használom a hurkákat. A legtöbb ötletet és inspirációt egy francia hölgy, Peetje munkáiból merítettem. Sajnos a blogjából egy árva szót sem értek, de megfogott a munkáiból áradó finom elegancia és rafinált egyszerűség. Gyanús, hogy a francia nők már így születnek, én csak igyekszem eltanulni.

(Fotók: Nagy Judit)

Ezekbe a színátmenetes horgolásokba nagyon beleszerettem. Mivel általában 2-3 szín kombinációjával készítem az ékszereimet, ezek a láncok szépen illenek a medálokhoz, nem bontják meg a kompozíció egységét.

Shibori Twighlight II.

Folytatom a shibori selyem megszelídítésére tett erőfeszítéseimet, most egy pár fülbevaló formájában, amit az első shibori munkámhoz készítettem. És persze mint mindig, itt is egyik kihívás követi a másikat. Most épp az egyformaság problémája. Az erre adott tökéletes válaszom még várat magára, de egy ilyen spontán, kesze-kusza dizájnnál ennyi eltérés talán még elmegy.

Divat és gyöngyfűzés

Néha elgondolkodom, lehet-e egyáltalán ezt a két szót egy mondatban használni... A különféle gyöngyözési technikáknak megvannak a maguk hagyományos gyökerei, a gyöngyfűzés, gyöngyhímzés évszázadok óta a kultúra és a divat része, de a XXI. századra sokat változott a szerepe és formája is.

Az ékszerkészítésnek az a formája, amit sok más gyöngyös társammal hobbiként művelünk, egyre kevésbé alkalmas arra, hogy a szó köznapi értelmében trendi, trendkövető legyen. A hétköznapi emberek divatja egyre inkább gyorsan változó, ipari méretekben, olcsó alapanyagokból olcsó munkával előállított tömegcikk. A drága alapanyagokból, hosszú órák alatt, aprólékos kézi munkával létrehozott egyedi ékszerek egy teljesen másik világot jelentenek.

Mennyire kell, lehet, szabad a kétféle kultúrát vegyíteni? Kell-e egyáltalán trendinek lenni egy gondosan kidolgozott, ízlésesen elkészített ékszernek? Ha mégis figyelni akarunk az aktuális divatra, mit és hogyan érdemes átvenni belőle ahhoz, hogy ne váljon az értékes kézi munka eldobhatóvá, a trend elmúltával hasznavehetetlenné? Hogy jön össze a divat és az időtálló dizájn?

Ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak, miközben egy nagyon kedves barátnőmnek készítettem karácsonyi ajándékot. A tudásom legjavát igyekeztem megmutatni, mert már rég volt alkalmam őt megajándékozni, emlékezetes darabot szerettem volna készíteni. Közben folyamatosan az járt a fejemben, hogy egy olyan nőnek készítek ékszert, aki világ életében csalhatatlan jó ízléssel alakította a saját stílusát, kiválasztva az aktuális divat azon elemeit, amik hozzá illenek.

Nem egyszerű hát a feladat: régi technikával alkotni valami újat, ami passzol az aktuális divathoz, és mégsem kell a következő szezonban leselejtezni.

Az én megoldásom ez a szett lett a problémára.

A gyűrűvel elsőre kicsit meg kellett küzdeni, mivel kb. 4 cm átmérőt szerettem volna, de ekkora méretben a normál igénybevételhez már nem elég stabil a gyöngyfűző-alap és bőr vagy ultrasuede hátlap együttese. A megoldást végül az lett, hogy egy megfelelő méretű plexi lapot rejtettem a két anyag közé, amihez egy kis kerek gyöngytároló dobozka aljának levágásával jutottam. Ehhez mondjuk kellett egy flex, de ki mondta, hogy a gyöngyfűzés mindig csupa selyem, masni és puhaság? :-)

Apróságok

Nem tudom, más hogy van ezzel, de nekem nagy hibám, hogy ritkán készítek szetteket. Van benne egy kis lustaság, vagy inkább az állhatatosság hiánya. Szeretem a munkás darabokat, az az igazi kihívás, mikor valóban aprólékos munkával, az aktuális technikai tudásom legjavával alkothatok valamit. De ha elkészül a nagy mű, már nincs kedvem tovább folytatni, hogy legyen karkötő, fülbevaló, gyűrű is. Elfogy a lelkesedésem, vagy épp fellángol egy újabb szerelem, és alig várom, hogy nekifogjak a következő nagy alkotásnak. De bármi legyen is az ok, a vége mindig ugyanaz: maradék gyöngyök tömkelege, az örökkévalóságig arra várva, hogy fülbevalóként végezzék. Már külön dobozom van nekik.

Néha-néha, nagy ritkán viszont eljön a pillanat, amikor képes vagyok átlépni a saját korlátaimat, és megszületnek a kezem alatt ezek a kis apróságok. Bosszantó, hogy némelyikkel majdnem annyi munka van, mint a szettek fő darabjaival.

Két fülbevaló a Tengerszem nyaklánchoz. Azért kettő, mert egyrészt nem tudtam eldönteni, melyik a jobb, másrészt időközben elkészült a nyaklánc ikertestvére is néhány apró módosítással.

És egy fekete-arany karkötő a szintén fekete-arany pirites gyöngyhímzett nyaklánchoz.

 Ehhez ni :-)