Nem tudom, más hogy van ezzel, de nekem nagy hibám, hogy ritkán készítek szetteket. Van benne egy kis lustaság, vagy inkább az állhatatosság hiánya. Szeretem a munkás darabokat, az az igazi kihívás, mikor valóban aprólékos munkával, az aktuális technikai tudásom legjavával alkothatok valamit. De ha elkészül a nagy mű, már nincs kedvem tovább folytatni, hogy legyen karkötő, fülbevaló, gyűrű is. Elfogy a lelkesedésem, vagy épp fellángol egy újabb szerelem, és alig várom, hogy nekifogjak a következő nagy alkotásnak. De bármi legyen is az ok, a vége mindig ugyanaz: maradék gyöngyök tömkelege, az örökkévalóságig arra várva, hogy fülbevalóként végezzék. Már külön dobozom van nekik.
Néha-néha, nagy ritkán viszont eljön a pillanat, amikor képes vagyok átlépni a saját korlátaimat, és megszületnek a kezem alatt ezek a kis apróságok. Bosszantó, hogy némelyikkel majdnem annyi munka van, mint a szettek fő darabjaival.
Két fülbevaló a Tengerszem nyaklánchoz. Azért kettő, mert egyrészt nem tudtam eldönteni, melyik a jobb, másrészt időközben elkészült a nyaklánc ikertestvére is néhány apró módosítással.
És egy fekete-arany karkötő a szintén fekete-arany pirites gyöngyhímzett nyaklánchoz.
Ehhez ni :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése