Az ékszerkészítésnek az a formája, amit sok más gyöngyös társammal hobbiként művelünk, egyre kevésbé alkalmas arra, hogy a szó köznapi értelmében trendi, trendkövető legyen. A hétköznapi emberek divatja egyre inkább gyorsan változó, ipari méretekben, olcsó alapanyagokból olcsó munkával előállított tömegcikk. A drága alapanyagokból, hosszú órák alatt, aprólékos kézi munkával létrehozott egyedi ékszerek egy teljesen másik világot jelentenek.
Mennyire kell, lehet, szabad a kétféle kultúrát vegyíteni? Kell-e egyáltalán trendinek lenni egy gondosan kidolgozott, ízlésesen elkészített ékszernek? Ha mégis figyelni akarunk az aktuális divatra, mit és hogyan érdemes átvenni belőle ahhoz, hogy ne váljon az értékes kézi munka eldobhatóvá, a trend elmúltával hasznavehetetlenné? Hogy jön össze a divat és az időtálló dizájn?
Ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak, miközben egy nagyon kedves barátnőmnek készítettem karácsonyi ajándékot. A tudásom legjavát igyekeztem megmutatni, mert már rég volt alkalmam őt megajándékozni, emlékezetes darabot szerettem volna készíteni. Közben folyamatosan az járt a fejemben, hogy egy olyan nőnek készítek ékszert, aki világ életében csalhatatlan jó ízléssel alakította a saját stílusát, kiválasztva az aktuális divat azon elemeit, amik hozzá illenek.
Nem egyszerű hát a feladat: régi technikával alkotni valami újat, ami passzol az aktuális divathoz, és mégsem kell a következő szezonban leselejtezni.
Az én megoldásom ez a szett lett a problémára.
A gyűrűvel elsőre kicsit meg kellett küzdeni, mivel kb. 4 cm átmérőt szerettem volna, de ekkora méretben a normál igénybevételhez már nem elég stabil a gyöngyfűző-alap és bőr vagy ultrasuede hátlap együttese. A megoldást végül az lett, hogy egy megfelelő méretű plexi lapot rejtettem a két anyag közé, amihez egy kis kerek gyöngytároló dobozka aljának levágásával jutottam. Ehhez mondjuk kellett egy flex, de ki mondta, hogy a gyöngyfűzés mindig csupa selyem, masni és puhaság? :-)
