5 nap, 5 ékszer. Harmadik nap: gyöngyhorgolás

A kézimunka szeretetét édesanyámtól tanultam. Ha leül pihenni, azonnal valamilyen tűt vesz a kezébe. A kötést és a különféle hímzésfajtákat meg is tanultam tőle, de a horgolótű örök ellenségem maradt. Talán azért, mert gyerekkoromban még túl nagy választék nem volt színes horgolócérnákból, a csipke hagyományos színe pedig a számomra akkor kicsit unalmasnak tűnő fehér és árnyalatai.

Ebből a horgolást teljes egészében nélkülöző állapotomból billentett ki a gyöngyhorgolás felfedezése. Az az egy darab láncszem, aminek az elkészítése valahogy mégis rám ragadt otthon, éppen elég ahhoz, hogy gyöngyhurkákat készítsek a szivárvány minden színében.

Önálló ékszerként nem igazán tetszik, és mivel nem készítek olyan ékszereket, amit magam nem viselnék, ezért inkább kiegészítőkhöz, láncokhoz, karkötőkhöz használom a hurkákat. A legtöbb ötletet és inspirációt egy francia hölgy, Peetje munkáiból merítettem. Sajnos a blogjából egy árva szót sem értek, de megfogott a munkáiból áradó finom elegancia és rafinált egyszerűség. Gyanús, hogy a francia nők már így születnek, én csak igyekszem eltanulni.

(Fotók: Nagy Judit)

Ezekbe a színátmenetes horgolásokba nagyon beleszerettem. Mivel általában 2-3 szín kombinációjával készítem az ékszereimet, ezek a láncok szépen illenek a medálokhoz, nem bontják meg a kompozíció egységét.