Nem igazán tudom, hogy mikor kezdett világméretű járványként terjedni a gyöngyfűzés, mint hobbi. Én valamikor a 2000-es évek közepén kezdtem ismerkedni a dologgal. Az első, amin a kezdeti felfedező-utam során meglepődtem, az volt, hogy mekkora különbségek vannak gyöngy és gyöngy között, milyen meglepően széles a skála. Aztán ahogy engem is beszippantott ez a világ, arra is rájöttem, hogy a sokféle kultúrában jelen lévő cicomázási hagyományból valamikor lett egy globális "iparág" annak minden általános sajátosságával. Ráadásul állandóan megújuló, fejlődő, pezsgő élet van ezen a piacon. Akárcsak régen a kisközösségekben, itt is ellesik egymástól a fortélyokat a közösség tagjai, csakhogy a falu helyett az egész világ rendelkezésünkre áll, ha akarjuk... Vannak trendek, divatok, a nagy közösségi találkozóhelyeket figyelve látható, ahogy egy-egy újdonság megjelenik és divathullámként terjed. Még a magunk "divatlapjai" is megvannak, akik a trendeket igyekeznek követni és gyakran diktálni is.
Ahogy az évek során nőtt ennek az elfoglaltságnak a népszerűsége, úgy nőtt a piac is. És néhány éve megjelent egy olyan attitűd, amitől kezdetben kicsit idegenkedtem, és még most sem vagyok biztos abban, hogy igazán szeretem. A gyártók kezdték megelégelni, hogy a változatosságot a színek, méret és a minőség jelenti az alapformákon belül. Hisz ezzel kevésbé tudják növelni az eladásaikat, így egyszer csak betört a gyöngypiacra az innováció. Elképesztő sebességgel jelennek meg új és újabb formák: piramis, gúla, szirom, karika, tile, pellet, superduo, pinch... Lassan már külön szótárunk lesz csak a rendeléshez.
Semmi bajom a változatossággal, sőt, minden piacnak jót tesz a verseny. Az ambivalens érzéseimet az okozza, hogy sosem szerettem, ha manipulálni akarnak, mindig fenntartásokkal fogadom az olyan újításokat, amiről úgy érzem, nem csak kiszolgálja az igényeket, hanem fő célja azok gerjesztése.
Jó, jó, tudom, még mindig csak gyöngyökről beszélek :-) Szóval idegenkedem, de aztán néhány hete egy gyönyörű bordó szín megtörte az ellenállásomat, megvettem életem első superduo gyöngyeit, mert az a szín egyszerűen kellett és kész. Ráadásul az egyik közösségi csoportban épp előkerült egy minta is, és mint a gyerekek, megkívántuk egymástól.
Elkészült tehát egy rakás ékszerem, meglepően kevés - összesen két csomag - kétlyukú gyöngyből. A mintát és az ihletet köszönöm szépen Bogdán Eszternek! Az elkészült ékszerek tetszenek, ráadásul nagyon egyszerű volt a munka. Talán túl egyszerű is, kicsit olyan érzés volt dolgozni ezekkel a gyöngyökkel, mint levesporral főzni. Hm, barátkozni lehet, de nem ezek lesznek a kedvenceim, már látom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése